Csecsemőkorúak támogatása

Ez ebben a részben leírtak a 0-2 éves korú csecsemők és kisgyermekek családon kívüli neveléséhez, fejlesztéséhez, támogatásához kapcsolódnak. Ez a fejlesztő, támogató tevékenység több színtéren is történhet, attól függően, hogy milyen ellátási formák elérhetők az adott településen, és mire van igénye az adott családnak, gyermeknek.

Nagyon ritkán, általában csak igazán indokolt esetben történik meg hazánkban az, hogy egy gyermek egy éves kora előtt bölcsődébe kerül. Ezekben az esetekben a család nehéz anyagi helyzete, az anya egyedülálló státusza, betegsége, vagy korai elvesztése, a családi működés zavartsága teszi indokolttá az intézménybe kerülést. A bölcsődével nem rendelkező térségekben a korai nevelést támogathatják a Jelenlét Pontokon dolgozó szakemberek, szociális segítők, családmentorok - együttműködve a gyermekorvossal, védőnővel.

Bármelyik eset is áll fenn, a szakemberek legfontosabb feladata a gyermek igényeinek kielégítése, az egészséges fejlődéshez szükséges feltételek megteremtése. Ebben a munkában a segítő szakember mindenkori partnere a szülő kell legyen, akit minden folyamatba be kell vonni.

A családi nevelés elsődlegessége a bölcsődei nevelés-gondozás egyik alapelve, melyet a korai fejlesztés és támogatás más színterein is tiszteletben kell tartanunk. Amennyiben komolyan vesszük a családi nevelés elsődlegességét, úgy elfogadjuk és tiszteljük a szülőt, mint gyermeke elsődleges gondozóját; figyeljük és meg akarjuk ismerni a szülő és gyermeke közötti sajátos kapcsolatot; empátiával és megértéssel fordulunk a szülő felé a nehéz helyzetekben és szakmai segítségünket felajánlva próbáljuk ezekben támogatni őt.

A szülő és gyermeke közötti kapcsolat sajátosságainak megismerése a segítő fontos feladata. A családlátogatás nagyban megkönnyíti a gyermekkel és gondozójával való elsődleges kapcsolatfelvételt. Különösen fontos a gyermek otthoni körülményeinek megismerése a szülői mentális sérülékenység helyzetében, ezért kifejezetten javasoljuk, hogy a segítő szakember törekedjen olyan partneri, bizalmi légkör megteremtésére a szülőkkel, amelyben a családlátogatás megvalósítható.

A csecsemőkorú gyermek legfőbb érzelmi szükségletei a biztonság, a szeretetteljes odafordulás, az igényekre reagáló válaszkész magatartás, az önállóság és aktivitás iránti igény. Ezen igények kielégítettsége esetén a gyermek képes biztonságos kötődést kialakítani az őt gondozó felnőttekkel, és ez megalapozza későbbi személyiségfejlődését, mindazoknak az énerőknek a kialakulását, melyek a rugalmasság összetevői. Az alábbiakban áttekintjük ezeket a szükségleteket, azzal a céllal, hogy a segítő szakemberek tudatosságán keresztül azok a szülőkhöz is eljuthassanak.

Kép forrása: https://www.brighthorizons.com/

A biztonság élménye számos emberi és környezeti tényezőtől függ, melyek közül a legfontosabb az állandó és válaszkész gondozói jelenlét. A bölcsődékben alapelvként működő „saját kisgyermeknevelői” rendszer segíti ezt a biztonságot, mivel a gyermeket egy-két állandó személy gondozza nap mint nap, ezzel megteremtve számára a béke szigetét, ahol bátran felfedezheti környezetét, fejlődhet, tanulhat. Az ismeretlen és kiszámíthatatlan helyzet már a csecsemőben is megemeli a stresszreakcióban termelődő hormonok pl. kortizol szintjét, mely a tanulást és fejlődést akadályozza az agyban. Az állandó gondozó biztonsága ezt a stresszt csökkenti az elsődleges gondozót hiányoló gyermekben. A bölcsődén kívül, a Jelenlét Pontokon, Biztos Kezdet házakban szintén fontos lenne az állandóság a segítő szakemberek személyét illetően, ennek hiányában a csecsemő és a szülő is bizonytalanságot élhet meg.

A szeretetteljes, a csecsemő igényeire hangolt odafigyelés és reagálás a gyermek fejlődésének másik legfontosabb tényezője. Ez éppúgy megnyilvánulhat a nap kezdetekor a gyermek átvételének módjában, mint a tisztálkodás vagy etetés mozzanataiban. A gyermek jelzéseire figyelő, sajátos ritmusához alkalmazkodó csecsemőgondozást tekinthetjük egyfajta táncnak, amelyben a baba vezet. Hangja, tekintete, testének mozdulatai jelzéseket küldenek a gondozó felé, aki ezekre érzékenyen reagálva azt üzeni a gyermeknek, hogy fontos vagy nekem, figyelek rád. A gyermek átadásakor sokszor megtapasztalt reggeli kapkodásban néhány percnyi egymásra hangolódás, a gyermek ölben tartása és nyugtató ringatása, miközben finom hangon elmondjuk neki, hogy kik vannak körülötte, milyen az idő, vagy „megkérdezzük” hogyan aludt – ezek a pillanatnyi jó élmények alakítják a gyermek és gondozója közötti bensőséges kapcsolatot. Az etetés különösen meghitt kapcsolatot teremthet a gyermek és az őt gondozó felnőtt között, ahogyan az mama és baba között általában megtörténik. A gyermek ellazult és egyben figyelő állapota a kapcsolatalakítás ideális helyzetét teremtheti meg, ha a gondozó időt és teret ad ennek az élménynek. A csöndes, nyugodt helyen történő etetés, a gyermek jelzéseire figyelő ritmus, a szopás szüneteit kihasználó kommunikáció jelenti a gyermek számára a biztonságos és fejlődést támogató gondozást. A kanállal etetett babáknál ugyanilyen fontos a gyermek tempójának, ritmusának figyelembe vétele, a maszatolásra, önálló próbálkozásokra való türelmes és kedves reagálás. A pelenkacsere szintén a gondozás és nevelés egységének elvét testesítheti meg, amennyiben az kihasználja a helyzetben megnyilvánulható kedvességet, türelmet, kommunikációs lehetőségeket. A pelenkacsere nem egyszerű tisztasági aktus. A csecsemő megnyugtatásának egyik ismert módja, amelynek hatékonysága nem a száraz popsihoz, hanem a simogatáshoz, kedves szavakhoz, dédelgetéshez kapcsolódik.

A fejlődő csecsemő harmadik fontos igénye az aktivitás, önálló kezdeményezés támogatása. A bölcsődei nevelés alapdokumentuma így ír erről: „A gyermek ösztönzése, megnyilvánulásainak elismerő, támogató, az igényekhez igazodó segítése, az önállóság és az aktivitás tevékenység-specifikusságának, fizikai és pszichés állapottól függésének elfogadása, a gyermek felé irányuló szeretet, elfogadás és empátia fokozzák az aktivitást és az önállóság iránti vágyat. A biztonságos és tevékenységre motiváló személyi és tárgyi környezet megteremtése, a próbálkozásokhoz elegendő idő biztosítása, (...) a bölcsődei nevelés-gondozás egyik kiemelt feladata. A gondozónő az élményszerzés lehetőségének biztosításával, saját példamutatásával, az egyes élethelyzeteknek a gyermek számára átláthatóvá, befogadhatóvá, kezelhetővé tételével, a tapasztalatok feldolgozásának segítésével, az egyes viselkedésformákkal való próbálkozások bátorításával segíti a tanulást.” Ezeket az alapelveket a korai nevelés és támogatás bármely más színterén hasonlóan kell megvalósítani, példát mutatva a szülőnek a gyermeki önállóság támogatására.

Az egy év alatti csecsemő esetében mindez azt jelenti, hogy a gyermek bontakozó fizikai és mentális képességeit megfelelő térrel, biztonságos és motiváló eszközökkel, minőségi figyelemmel és a szükséges mértékű segítségnyújtással támogatjuk. A folyton kézben, hordozóban, kiságyban levő, vagy annak rácsába kapaszkodó csecsemőnek sokszor nincs elég tere a felfedezésre, nincsenek körülötte eszközök a gyakorlásra, melyek aktivitásra, tanulásra serkentenék. Ideális esetben egy mászó csecsemő otthonában viszonylag nagy tereket tud bejárni, számos fiókot tud kipakolni, különböző felületű és méretű bútorokba tud kapaszkodni, hogy felállva még tágasabban szemlélhesse a teret. A hátrányos helyzetű családok gyermekei esetén az aktív felfedezés lehetőségének biztosítása gyakran a szociális ellátórendszer intézményeiben történhet, melyek biztonságos, higiénikus, esztétikus eszközökkel és terekkel való ellátás ezért különösen fontos lenne.

A gyermek intellektuális fejlettsége a lélektani rugalmasság fontos tényezője. A korának megfelelő mértékben fejlett megismerési funkciók (érzékelés, észlelés, emlékezés, figyelem, gondolkodás) segítik a világ megértését, a cselekvések tervezését, a következményekből való tanulást, növelik a kiszámíthatóság és befolyásolhatóság érzését, azaz a gyermek biztonságérzetét. Hosszú távon az intelligencia magasabb szintje jobb megküzdési lehetőségeket biztosít a gyermekeknek a nehéz helyzetekben, mivel az intelligensebb gyerekek jobban átlátják és megértik a helyzetüket, és ez a problémaközpontú megküzdési technikák alapja.

Kép forrása: PxHere

A csecsemőkort a mozgásos cselekvések és érzékszervi ingerek hatására kialakuló belső cselekvési sémák kialakulása és gyakorlás közbeni fejlődése jellemzi. A gyermek veleszületett reflexeire támaszkodva fokozatosan alakítja akaratlagos mozgásait, melyek először koordinálatlanok, de az érzekelés és mozgás egyre ügyesedő összehangolása nyomán minden nappal fejlődnek. A szabad mozgás és kísérletezés, az ingergazdag ugyanakkor biztonságos környezet már csecsemőkorban is segíti a gyermek értelmi fejlődését. Különösen fontos ennek biztosítása a szülő mentális sérülékenységének olyan állapotaiban (pl. szorongásos zavarok vagy paranoid személyiségzavar), melyek a gyermek túlóvásával, korlátozásával járnak együtt. Ezekben az esetekben a növekvő gyermek egyre nagyobb mértékű autonómiájának biztosítása a megfelelő személyiségfejlődés fontos tényezője. Ennek jelentősége egy éves kor után jelentősen megnövekszik.

Felhasznált irodalmak:

A bölcsődei gondozás-nevelés szakmai szabályai. Módszertani levél. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest, 2012. https://mek.oszk.hu/17700/17715/17715.pdf

Útmutató a bölcsődei gondozónők családlátogatásához. Módszertani Levél. Bölcsődék Országos Módszertani Intézete, Budapest, 1989. https://www.magyarbolcsodek.hu/files/shares/Csaladlatogatashoz_regi_modszertani_level.pdf
A bölcsődei nevelés-gondozás országos alapprogramja – 2017. (10. melléklet a 15/1998. (IV. 30.) NM rendelethez) https://www.magyarbolcsodek.hu/files/shares/Bolcsodei%20neveles-gondozas%20orszagos%20alapprogramja%202017.pdf

Read, V. (2010). Developing Attachment in Early Years Settings. Nurturing Secure Relationships from Birth to Five Years. Routledge, London, New York.