Környezeti és családi védőfaktorok

Gyermekszám – négynél kevesebb gyermek a családban a figyelem megosztása és a feladatok szervezése szempontjából fontos védőfaktor. Természetesen lehetséges ennél nagyobb gyerekszámnál is, hogy a gyermekek kiegyensúlyozottan fejlődnek és mentálisan egészségesek, ehhez azonban a többi védőtényező intenzív jelenléte szükséges (pl, egészséges szülők, támogató tágabb család, elérhető segítő szolgáltatások, stb.).

Az anya iskolázottsága alapvető szocioökonómiai változó, ami kihat a szülő viselkedésére és a család  működésére. Az apai iskolázottság a kutatások alapján kevésbé fontos, azonban nem elhanyagolható tényező. A magasan iskolázott szülők gyerek-központúbb nevelési módszerekkel pl. pozitív fegyelmezéssel támogatják a gyermekek mentális jóllétét.

A biztonságos kötődés alapvetően fontos az egész életen át. Ha az elsődleges gondozóval külső okok miatt sérül vagy lehetetlenné válik a kapcsolat, más kötődésre alkalmas helyettesítő gondozó elérhetősége szintén védőfaktorként hat.

A jó kortárskapcsolatok szintén segítik a gyermek rugalmasságát, mivel támogatják az egyéni védőfaktoroknál bemutatott szociális kompetenciák fejlődését, a kötődés biztonságát, a szeretettség érzését.

A gyermek rugalmasságát emellett az is támogatja, ha képes az intézményesített segítség elfogadására, vagy aktív keresésére.

Ezek mellett a család egyéb tényezői szintén védőtényezőként hathatnak a gyermek rugalmas megküzdésében.

A rugalmasság család-központú megközelítése

Amikor a családok krízishelyzetbe kerülnek, az csaknem minden esetben egyensúlyhiányt, zavart okoz. A krízisek változásokra késztetik a családokat, megváltozhat a családi szerkezet, átalakulnak a családi interakciók. Leküzdhetik a nehézségeket, megerősödnek képességeik, megváltoznak a család céljai. Ha ezek a folyamatok sikertelennek bizonyulnak, családi sérülékenységről beszélünk.

A családi rezilienciát értelmezhetjük

• képességként: hogyan képes egy család sikeresen szervezni élete körülményeit;
• folyamatként: kompetens alkalmazkodás és működés egy jelentős életesemény vagy krízis után.

A családi helyzet megítélésénél a rizikótényezők többféle jellemzése lehetséges. Léteznek:

• folyamatosan, állandóan jelenlevő körülmények, pl. krónikus betegség a családban, szülők mentális problémái, pl. pszichiátriai jellegű érintettség, alkohol és más szerek okozta függőség, rossz anyagi körülmények;
• traumatikus esemény után kialakuló kockázatos helyzetek: családi haláleset, természeti katasztrófa, bűncselekmény áldozatává válás.

Hatékony családi megküzdés esetén a család stabil és kiegyensúlyozott, képes belső energiáinak felszabadítására és képes keresni és elfogadni a formális támogató rendszer segítségét. A mindennapi gyakorlatban fontos, hogy a külső források és támogatások nyíltak és elérhetőek legyenek a család számára.
Ahhoz, hogy a harmonikus gyermekkori fejlődést a társadalom, az intézményes rendszerek támogatni, biztosítani tudják, szükségük van bizonyos adatok ismeretére. Ezek alapján dolgozhatják ki a problematikus helyzetekbe kerülő családok támogatási stratégiáit, tervezhetik meg a prevenciós illetve folyamatos gondozási munkát.

A szakemberek számára feltétlenül szükségesek a következő területeket érintő információk:

• a családban élő gyermek/gyermekek fejlődésének története: biológiai, testi folyamatok: terhesség, szülés lefolyása, újszülöttkor, koragyermekkori fejlődés testi, egészségi eseményei;
• a gyermek/gyermekek pszichológia jellemzői: értelmi, érzelmi és viselkedési jellemzők;
• a gyermek/gyermekek családon belüli helyzete, a családtagokhoz fűződő kapcsolatok;
• a család funkcionalitása, működése: értékek, attitűdök, viselkedések, családi légkör, nevelési szokások;
• a gyermek/gyermekek intézményes nevelésének színterei: bölcsőde, óvoda, iskola jellemzői, sajátosságai: a gondozók,pedagógusok valamint a család kapcsolatai;
• az otthon és a lakókörnyezet fizikai, kulturális és szociális adottságai;
• környező társadalmi helyzet sajátosságai: szociálpolitika adottságai, lehetőségei, attitűdök, tolerancia;
• negatív élmények a család életében: halál, baleset, súlyos betegség, természeti katasztrófa, bűncselekmény áldozata, károsultja, anyagi ellehetetlenülés;

A preventív és intervenciós törekvések folyamán minden szereplő számára láthatóvá kell tenni a lehetséges erősségeket, erőforrásokat, védőmechanizmusokat, ezek segíthetnek a családnak a rugalmas megküzdési folyamatokban.

Felhasznált irodalmak:

Glauber, A. (2021). Reziliencia - a gyermekek lélektani rugalmassága. In In: F. Lassú, Zs., Frankó, A., Kaposiné, Cz. A. és Kormos, P.  (szerk.): Gyermekek mentálisan sérülékeny családokban. Kézikönyv segítő szakemberek számára. Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Budapest, 179-212.

Patterson, J. (1991) Family resilience to the challenge of a child’s disability. Pediatric Annals, 20, 491-499.

Patterson, J. (1988). Families experiencing stress. The family adjustment and adaptation response model. Family Systems Medicine, 5. 202-237.