Alkohol- és kábítószerfüggés

Az alkohol és egyéb kábítószerek (röviden drogok) használatával összefüggő mentális zavarok köre elég tág, a diagnosztikai rendszerek számos zavart különítenek el ezen a csoporton belül. A DSM-5 „Szerrel kapcsolatos és addiktív zavarok” fejezetben tárgyalja a releváns mentális zavarokat, amiket az alábbi szercsoportokba sorol: alkohol, koffein, cannabis, hallucinogének (külön a fenciklidin); inhalánsok és opioidok; szedatívumok, hipnotikumok és anxiolitikumok (altatók, szorongáscsökkentők); stimulánsok (köztük az amfetamin és a kokain); nikotin és az egyéb csoport.

A szerrel kapcsolatos zavarokat két csoportra osztja: szerhasználat zavarok és szer kiváltotta zavarok – ide sorolhatók az akut intoxikáció, megvonás vagy a szer által kiváltott egyéb mentális- és viselkedészavarok. Jelen kötetben nem tárgyaljuk külön az összes zavart, hanem megpróbálunk átfogó képet adni a szülők szerhasználati zavarának gyermekre gyakorolt hatásáról, elsősorban a leggyakoribb probléma, az alkoholfüggés következményeire fókuszálva.

Tünettan

A DSM-5 a szerhasználat zavarait az alábbi kritériumok megléte alapján, a kritériumok számossága szerint definiálja enyhe (2-3 kritérium), közepes (4-5) vagy súlyos (6 vagy több kritérium) mértékűnek:

• a személy a szándékoltnál nagyobb mennyiségű szert fogyaszt, a tervezettnél hosszabb ideig;
• a szerhasználat csökkentésére vonatkozóan sikertelen kísérleteket tesz;
• a fogyasztásra és ahhoz kapcsolódó tevékenységekre jelentős mennyiségű időt fordít;
• a szerfogyasztás utáni erős sóvárgás jellemzi;
• nem teljesíti főbb, hétköznapi szerepeihez kötődő kötelezettségeit;
• a szerfogyasztást a nyilvánvaló interperszonális, testi és lelki problémák ellenére fenntartja;
• korábbi tevékenységeit feladja, hanyagolja a szer miatt, illetve;
• a szert kockázatos helyzetekben is használja.

A szerhasználati problémákkal küzdőknél jellemzően megjelenhet:

• a tolerancia, illetve
• a szerfogyasztás abbahagyása esetén megvonási tünetek jelentkezhetnek.

A szülői drogfogyasztás hatása a gyermek jóllétére

A személyiségzavarok mellett a drogfogyasztás tekinthető az egyik legfőbb kockázati tényezőnek a kisgyermekek fejlődésében és szükségleteik kielégítésében, különös tekintettel a zavarok együttes előfordulásának gyakoriságára és veszélyeztető jellegére. Magyarországon nincsenek pontos adataink az alkohol- és drogproblémákkal élők arányáról, csak közvetett és ezért pontatlan adatok állnak rendelkezésünkre. A KSH becsült adatai alapján 1997 és 2017 között az alkoholisták száma felére csökkent, amit semmilyen racionális magyarázattal nem lehet indokolni, csak azzal, hogy más statisztikai adatokból, eltérő halálozási mutatókból származik a becslés. Minden kutató és gyógyító szakember egyetért abban, hogy az érintettek számát alábecsülik, mivel az ellátórendszerben nem az alkoholbetegséggel, hanem annak organikus következményeivel jelennek meg, és azzal is csak akkor, ha a függőségnek már súlyosabb testi és/vagy pszichés tünetei is megjelennek. Ennek következményeként nem meglepő, hogy gyakran az alkoholproblémával küzdő szülők gyermekei sem kerülnek be a gyermekjóléti ellátás fókuszába.

Az alkoholista és drogfogyasztó szülők gyermekei akár úgy is láthatják a szüleiket, amint öntudatlanul a padlón fekszenek, és nem tudják magukat értelmesen kifejezni, szemtanúi lehetnek veszekedéseknek és erős indulatoknak, akár eszméletvesztésnek, az intoxikáció vagy a megvonási tünetek miatt. Mindezek a tapasztalatok a gyermek életkora és személyisége függvényében lehet traumatizáló hatású. Lehet, hogy szüleik egyszerűen megfeledkeznek róluk, egyedül hagyják őket éjszakára vagy egy barátra, szomszédra bízzák őket, ha a szülőknek újabb adagra van szükségük. A mindennapi adagjuk megszerzése az elsődleges az életükben, és ezért lehet, hogy a szülők nem elérhetők fizikailag, a gondozási teendők szempontjából és a szülői válaszkészség szempontjából, ami elhanyagoltsághoz, kötődési zavarhoz, és ebből kiindulva változatos lelki zavarokhoz vezethet.

Csecsemő- és kisgyermekkorban a drogproblémákkal küzdő szülők gyermekei gyakrabban lesznek balesetek áldozatai, emellett megnövekedett a bántalmazás valószínűsége. A hirtelen csecsemőhalál is sokkal gyakoribb a droghasználó szülők gyermekei körében, amelynek hátterében több tényezőt, köztük a szülő által használt drog gyermek számára, „csillapítóként” való beadását is feltételezik.

Az anya alkohol- és/vagy droghasználata a terhesség időszakában számos fejlődési zavarral mutat összefüggést: pl. magzati alkoholszindróma, újszülöttkori drogfüggés, csecsemőkori megkésett fejlődés. Legújabb kutatások már alacsony anyai alkoholfogyasztás esetén is káros hatásokat mutattak ki a magzati fejlődésre, ami éles ellentétben áll a korábbi terhesgondozási javaslattal, ami egy pohárka vörösbort naponta még jótékonynak minősített. A WHO jelenlegi ajánlása a várandósok számára a teljes alkohol mentesség!

Az anyai szerhasználatból származó kémiai hatások mellett a genetikai öröklődés és az elégtelen szülői működés együtt eredményezik, hogy a droghasználó szülők mellett felnövekedő gyermekek gyakrabban mutatnak zavarokat kötődésükben, kognitív és érzelmi fejlődésükben, társas kapcsolataikban.

Az állandó változások és a folyamatos törődés hiánya következtében a gyermekek elmaradást mutatnak az érzelemszabályozás területén. Emellett kisiskolás korban gyakrabban mutatnak alkalmazkodási, beilleszkedési zavarokat, alacsonyabb iskolai teljesítményt, szegényesebb társas kapcsolatokat. Mindezek következményeként serdülőkorban megnövekedik a kriminális cselekmények valószínűsége, akár elkövetőként, akár elszenvedőként. A lenti ábrán azt láthatjuk, hogyan vezethetnek mindezek a genetikai és környezeti hatások gyermek- és serdülőkori fejlődési és magatartási zavarokhoz, mentális és fizikai egészségi problémákhoz.

Emellett a szülői nevelés ambivalens, ezért a gyermekek gyorsan megtanulják, hogy igényeiket nem elégítik ki időben, sőt a kötődési személy változó elérhetősége miatt fennáll a veszélye annak, hogy szükségleteik egyáltalán nem fognak kielégülni. Ezért ők is nagyon korán megtanulják, hogy a felelősség rajtuk áll, hasonlóan a többi, mentálisan sérülékeny szülők mellett nevelkedő gyerekhez.

Később az élet folyamán a tekintéllyel és szociális szerepekkel kapcsolatos problémák nem „biológiai alapúak”, hanem ezeknek az élettapasztalatoknak a következményei. Munkanélküliség, szegénység és fizikai agresszió jelenti a legnagyobb fenyegetést a gyermek biztonságára. Mégis a nyugati országokban alábecsülik az alkoholizmus hatását a gyermekekre, holott a betegség súlyosbodásának valószínűsége magas. A gyógykezelés alatt, még a visszaesés során is, a szülők azt mondják, hogy a gyerek az egyetlen, aki megmenti őket az ivástól vagy a szerhasználattal összefüggő öngyilkosságtól. A segítő szervezeteknek nagyon határozottan kell képviselniük, hogy a szülők kezeléséhez a gyermek soha nem használható terápiás eszközként.

Felhasznált irodalmak:

F. Lassú, Zs. (2021). A leggyakoribb mentális betegségek jellemzői és hatásuk a gyermekekre. In: F. Lassú, Zs., Frankó, A., Kaposiné, Cz. A. és Kormos, P.  (szerk.): Gyermekek mentálisan sérülékeny családokban. Kézikönyv segítő szakemberek számára. Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Budapest, 33-66.

Raffai, G. (2020). A drog fogalmi meghatározásai, csoportosításai, megjelenései 
a klasszifikációs rendszerekben. Interdiszciplináris Drogszemle I. évfolyam 1. szám. 2020. november. 
KSH. (2018). Az alkoholisták gondozása (1997–).

Drummond, C. D, and Fitzpatrick, G. (2006) Children of substance-misusing parents. In Reder, P., McCluer, M and Jolley, A. (Eds.). Family Matters. Interfaces between child and adult mental health. Routledge, New York, NY.

Sarman, I. (2018). Review shows that early foetal alcohol exposure may cause adverse effects even when the mother consumes low levels. Acta Paediatrica, 107(6), 938-941.

Repetti, R. L., Taylor, S. E., & Seeman, T. E. (2002). Risky families: family social environments and the mental and physical health of offspring. Psychological bulletin, 128(2), 330.