Depresszió

Tünettan

A DSM-5 négy kapcsolódó zavart tárgyal a depresszió és a hozzá kapcsolódó zavarok kategóriájában, mi jelen kurzusban az un. major depresszióra fókuszálunk. A súlyos depresszióban szenvedő személy vagy nyomott hangulatban van, vagy tartósan elvesztette minden érdeklődését és örömét a mindennapi élet dolgaival kapcsolatban, legalább két héten át. Ez a hangulatváltozás teljes eltérést jelent az illető normál hangulatától, helytállása a társas, munkával kapcsolatos, nevelési vagy más fontos területeken, nyomott hangulata miatt súlyosan romlik. A drogok, az alkohol, a gyógyszerek által kiváltott vagy egy másik betegség részeként fellépő hangulatváltozás nem tekinthető súlyos depressziós zavarnak. Továbbá a tünetek nem írhatók a gyász számlájára (például közeli hozzátartozó vagy szeretett személy halála esetében) több mint két hónap elteltével, vagy ha jelentős funkcionálási zavarok, halállal kapcsolatos gondolatok, értéktelenség érzése, öngyilkossági fantáziák, pszichotikus tünetek vagy pszichomotoros lelassulás is jellemzik az egyént.

Érzelmek

• A nap nagy részében nyomott hangulat, majdnem mindennap, saját beszámoló alapján (például szomorúnak, üresnek érzi magát) vagy mások megfigyelése alapján (például sírásról árulkodó arc, szomorú szemek, lefelé görbülő száj)
• A nap nagyrészében látható érdektelenség, örömhiány minden vagy majdnem minden tevékenységben, majdnem mindennap
• Saját értéktelenségének érzése vagy erős/értelmetlen bűntudat érzése majdnem mindennap

Gondolkodás

• A halál visszatérő gondolata (nem csak félelem a haláltól), visszatérő öngyilkossági elképzelések speciális terv nélkül, vagy öngyilkossági kísérlet, vagy az öngyilkosság elkövetésének kidolgozott terve
• A gondolkodás vagy koncentráló képesség hiánya, döntésképtelenség majdnem mindennap

Viselkedés

• Pszichomotoros felhangoltság (aktivitás magasabb szintje) vagy lehangoltság majdnem mindennap
• Fáradtság vagy enegiátlanság majdnem mindennap

Testi reakciók

• Jelentős fogyás diétázás nélkül vagy hízás (több, mint 5% testsúlyváltozás havonta), vagy csökkent/fokozott étvágy majdnem mindennap
• Aluszékonyság vagy súlyos álmatlanság majdnem mindennap

A depresszió másfélszer, egyes kutatások szerint háromszor olyan gyakori a nők, mint a férfiak körében, különösen a gyermeknevelés korai időszakában. Az ún. baby-blue, szülés utáni lehangoltság átmeneti és enyhébb tünetei a nők 50-80%-át érintik a gyermek életének első heteiben, míg a szülés után depresszió a kismamák 13-20%-át sújtja.  A fentiekben ismertetett ún. major depressziós tüneteteket a nők 7,1%-nál figyeltek meg. Tehát a depresszió viszonylag gyakori a kisgyermekes anyák körében, azonban nem kizárólag a nőket érinti. Legújabb kutatások szerint az apák 3-4%-ánál ugyancsak megfigyelhetők a gyermekágyi depresszió tünetei.

A szülői depresszió hatása a gyermekek mindennapi életére

A súlyosan depressziós szülők is képesek lehetnek nagyon érzékenyen reagálni gyermekeik érzelmi igényeire. Egy anya arról számolt be, hogy súlyos depresszós időszakában semmi se érdekelte, még a gyerekei sem. Remissziós állapotaiban azonban (amikor a betegség időlegesen nyugalmi, tünetmentes fázisba került) empátiával gondozta gyermekeit.

A gyermekek különösen érzékenyek depressziós szüleik energia- és motivációs szintjének változásaira. Érzékelik az ezekben történő, számukra váratlan és megmagyarázhatatlan változásokat, és időről időre szembe kell nézniük szüleik energiátlanságával, motiválatlanságával és a reakciók hiányával. Sok gyerek számol be arról, hogy az anyja/apja néha reagál, néha nem, és emiatt nem lehet biztos abban, hogy odafigyel szükségleteire. Ezeknek a bizonytalan szülői reakcióknak vagy éppen negatív válaszoknak („Maradj csendben! Ne zavarj!”) a következtében, a legtöbb gyermek bizonytalanul kötődővé válik (a kötődésről külön leckében írunk).

A depressziós szülő mellett a gyermek rendszer, szabályok és keretek nélkül élhet. Egyszer lehetséges valami, máskor nem. Nem lehet előre tudni, mikor, mi fog történni. Sokszor a gyermekek magukra vannak hagyva a legelemibb igényeikkel. Ez az átláthatatlan rendszertelenség vagy bizonytalanság aktiválja a gyermek védekező rendszerét, aminek következtében megnő az aktivációs szintje, állandósul a stresszreakció.

Emellett az is előfordulhat, hogy a gyermeknek szembe kell nézni olyan erősen traumatizáló helyzetekkel, például a szülő öngyilkossági kísérletével, amelyekkel nem tud egészségesen megbirkózni. A gyermek ezekre a helyzetekre sokféleképpen reagálhat, nagyon gyakoriak azonban a következők.

A gyermek a depressziós szülő érzelmi támaszává válik

Észrevéve, hogy a szülő lassan vagy egyáltalán nem reagál, a gyermek (főleg, ha idősebb vagy egyedüli gyermek) megkísérli fokozni saját aktivitását, hogy szülőjét aktivitásra serkentse, felvidítsa. Ez a jelenség nem olyan gyakori abban az esetben, ha van valaki, akihez a gyermek érzelmileg kötődhet. Nagyon hamar észre fogja venni, hogy erőfeszítései nem hoznak változásokat a mentálisan sérülékeny szülő viselkedésében. Egyre
jobban és jobban próbálja az érintett szülőt válaszra bírni, egyre több energiát fektet bele. A hiányzó reakció csalódást okozhat. A várható következmények: tehetetlenség érzés vagy szomorúság. Mély meggyőződésünk, hogy a gyermek- és fiatalkori depresszió kialakulásában a szülő fokozott mentális sérülékenységének fontos szerepe van.

Gyámkodás, az érintett szülő felelősségének átvállalásával - Parentifikáció

A gyermekek már nagyon kicsi korukban, szüleik csökkent aktivitás szintje miatt, felfedezik, hogy otthonuk mindennapi rendszere nem működik. A következő fázisban, ha senki más nem teszi meg, elkezdenek saját magukról , testvéreikről, sőt az érintett szülőről is gondoskodni. Ez a jelenség figyelhető meg skizofrénia, bipoláris zavar és alkoholproblémák esetén is. Tapasztalataink szerint már az ötéves gyermek is fel tudja vállalni azt a felelősséget, hogy a tünetek rosszabbodásakor figyelmezteti anyját a gyógyszerek bevételére. Ugyanakkor felelősnek lenni a szeretett szülő pszichés egészségéért nagyon nagy teher a gyermek számára, (még más felnőtt számára is) különösen, hogy ez a gyámkodás sok éven át is tarthat.

Korai fejlődési problémák

Mentálisan sérülékeny szülők gyermekeinél sok esetben megfigyelhetők korai fejlődési problémák organikus okok nélkül. Depresszió és skizofrénia esetében az érzelmi depriváció következtében a kifejező beszéd zavarainak előfordulását láthatjuk az első életévekben. Vizsgálatok szerint a depressziós szülők gyerekei többet sírnak és kevesebb felfedező tevékenységet mutatnak, valamint nem reagálnak megfelelően például a depressziós szülők szóbeli kommunikációjára. Ilyen esetben nagyon fontos a korai felismerés, a szülő és a gyermek támogatása. Erről később részletesen olvashatnak.

Felhasznált irodalmak:

Bass III, P. F., & Bauer, N. S. (2018). Parental postpartum depression: More than ”baby blues”. Contemporary Pediatrics, 35(9), 35-38.

Field, T., Estroff, D.B., Yando, R., del Valle, C., Malphurs., J., Hart, s. (1996). „Depressed“ mothers’ perception of infant vulnerability are related to later development. Development and Psychopathology, 4, 49-66.

F. Lassú, Zs. (2021). A leggyakoribb mentális betegségek jellemzői és hatásuk a gyermekekre. In: F. Lassú, Zs., Frankó, A., Kaposiné, Cz. A. és Kormos, P.  (szerk.): Gyermekek mentálisan sérülékeny családokban. Kézikönyv segítő szakemberek számára. Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Budapest, 33-66.

Gavin, N.I., Gaynes, B.N., Lohr, K.N., Meltzer-Brody, S., Gartlehner, G., and Swinson, T. (2005) Perinatal depression: a systematic review of prevalence and incidence. Obstetrics and Gynecology, 106 (5 Pt 1):1071-1083.

McLeod, B. D., Weisz, J. R., & Wood, J. J. (2007). Examining the association between parenting and childhood depression: A meta-analysis. Clinical psychology review, 27(8), 986-1003.

Milgrom, J., Westley, D.T., McCloud, P.I. (1996) Do infants of depressed mothers cry more than other infants? Journal of Paediatrics and Child Health, 31, 218-221.

O’Hara, M.W., Fisher, S.D. (2010) Psychopathological states in the father and their impact on parenting. In: Tyano, S., Keren, M., Herrman, H., Cox, J. (Eds.) Parenthood and mental health. Wiley-Blackwell, UK.