A szoros segítő-gyermek viszony, mint védőfaktor
A kötődés Bowlby és munkatársai által leírt elmélete alapján a gyermek a korai gondozóval megélt tapasztalatai alapján belső kötődési munkamodelleket hoz létre az énről, a másikról és az én-másik kapcsolatról. Ezek a modellek, mint mentális reprezentációk szűrőkként működnek, melyek a bejövő információkat (pl. a másokkal kapcsolatos élményeket) nem csak szűrik, hanem feldolgozzák, segítik az értelmezésüket, ezáltal szabályozzák a viselkedést az egyes emberekkel szemben. Ennek az információfeldolgozási folyamatnak köszönhetően a biztonságosan kötődő gyermekek inkább fognak másokhoz nyitottan, bizalommal fordulni, kedvesen és elfogadóan viselkedni, míg a bizonytalanul kötődők valószínűbben bizalmatlanok, könnyebben értelmezik a helyzeteket negatív színben és reagálnak agresszíven. A kötődési elmélet továbbgondolása azonban lehetővé teszi azt a feltételezést, hogy a gyermek életében fontos, az elsődleges gondozón kívüli, más személyek is válhatnak kötődési személlyé, és alakíthatják a belső kötődési munkamodellt. Ilyen személyek lehetnek mindazok a segítők (pedagógusok, szociális segítők), akik elég sok időt töltenek ahhoz a gyermekkel, hogy elérhetőségük, válaszkészségük megbízhatóságát a gyermek “tesztelje”.
A kötődési személyek jelenléte és válaszkészsége szükséges, hogy a csecsemő és kisgyermek aktívan felfedezze a környezetét.
Bár a bölcsődébe kerülő gyermekek nagy része 24-36 hónap közötti életkorú, azonban a lehetőségek adottak akár 1 éves kor alatti gyermek bölcsődei felvételére is. A csecsemők és 1-2 év közötti kisgyermekek esetében a bölcsődei kisgyermeknevelő mindenképpen másodlagos kötődési személyként kell funkcionáljon, hogy a gyermek megfelelő érzelmi, értelmi és szociális fejlődését támogassa. Ezt a célt szolgálja a saját kisgyermeknevelői (gondozói) rendszer, amelynek keretében minden kisgyermek egy állandó kisgyermeknevelő gondoskodása és felügyelete alá tartozik, aki mellett az adott csoport másik kisgyermeknevelője szintén állandó és megbízható szereplője a gyermek intézményi életének. Az állandóság mellett ugyanakkor a gondoskodás minősége nagyon fontos tényező a jóllét megalapozásában.
Van Ijzendoorn és munkatársai csimpánz csecsemőket neveltek anyjuktól elkülönítve, átlagos és érzékeny gondoskodás feltételei között. Az átlagos gondoskodás a társak jelenlétéből, és az ellátáshoz feltétlenül szükséges emberi gondoskodásból állt – ami a kutatók szerint nagyjából megfelelt a mostanában sokat vizsgált és nyilvánosságot kapott alacsony színvonalú (pl. görög és román) gyermekotthonokban tapasztalható feltételekkel. Az érzékeny gondoskodás ezen felül naponta 4 órán keresztül egy állandó, gondoskodó felnőtt ember jelenlétét is tartalmazta, aki speciálisan képzett volt a csimpánzok társas-érzelmi és kommunikációs fejlődésének elősegítésében – amint az humán viszonylatban a bölcsődei kisgyermeknevelőkre szintén igaz kell legyen. A vizsgálat legnagyobb érdekessége, hogy a csimpánzbébikkel elvégezték az Ainsworth-féle Idegen Helyzet vizsgálatot és a megfigyeltek alapján értékelték kötődésüket. Ebben a videóban az eredeti vizsgálati elrendezést láthatjuk kisgyermekekkel.
A csimpánzokat az emberekhez hasonlóan be tudták sorolni valamelyik kötődési típusba, és ez összefüggést mutatott az állatok fejlettségének mért mutatóival. Az átlagos gondoskodást kapott csimpánzok, az elhanyagolt árvaházi gyermekekhez hasonlóan, nagyobb arányban voltak bizonytalan, zavarodott kötődésűek, mint az érzékeny gondoskodást kapott társaik, és elmaradást mutattak a mért fejlődési mutatókban. Az érzékeny gondoskodás és a gondozó megbízható, állandó jelenléte tehát még az emberszabásúak körében is fontos védőfaktorként működött, ami kompenzálni tudta az anyát teljesen nélkülöző, intézményi nevelés egyébként káros hatásait.
Megfigyeléses vizsgálatokat emberi csecsemőkkel is végeztek és ezek alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a korai gyermeknevelési intézmények (bölcsőde, óvoda, gyermekotthon) a világon bárhol akkor töltik be funkciójukat és támogatják a gyermekek egészséges fejlődését, ha az ott dolgozó nevelők megbízhatóan elérhetők, érzékenyek a gyermekek igényeire és válaszkészek azok kielégítésében. Különösen igaz ez a nehezített családi szocializáció helyzeteiben, mint amilyen a szülő mentális sérülékenysége. Ilyenkor az intézmény szakembere (kisgyermeknevelő, óvodapedagógus, szociális segítő, gondozó) az anyát helyettesítő, elsődleges kötődési személlyé válhat és támogathatja a gyermek lélektani rugalmasságát.
Szerencsére a bölcsődébe vagy óvodába kerülő gyermekek nagy része nem kell nélkülözze az anya gondoskodó jelenlététét, azonban az új helyzet, az idegen személyek és körülmények mindenképpen stresszkeltőek, aminek legyőzésében szintén az állandó, válaszkész gondozói jelenlét biztonsága a legfontosabb tényező.
Nagyon fontosnak tartjuk ezért a kora gyermekkori szakemberek magas szintű képzettségét, amely magában foglalja a kötődéselmélet mély ismeretét és a kötődés támogatásával kapcsolatos gyakorlati tudást egyaránt.
Az óvodában és iskolában megvalósuló pedagógus-gyermek kapcsolatban, lévén nagyobb gyermekekről és más célú viszonyról van szó, természetesen másként értelmezhető a kötődés, a kapcsolat más minősége válik fontossá, mint a korai gondozó-gyermek kapcsolatban. A kutatások egy része a kapcsolat szorosságát emeli ki, amely a kapcsolatban megmutatkozó melegséget és nyílt kommunikációt jelenti. A kapcsolat szorossága a gyermek oldaláról annak mértékét jelenti, amennyire a gyermek biztonságban érzi magát nevelője mellett, úgy érzi elmondhatja érzéseit és élményeit, és számíthat rá, ha támogatásra, biztatásra, védelemre van szüksége. A pedagógus oldaláról a meghatározó tényező az érzékenység, amellyel a pedagógus felismeri és értelmezi a gyermek igényeit, azokra megfelelően válaszol, vagyis biztonságot, biztatást, támogatást, megerősítést nyújt a gyermek kognitív és érzelmi fejlődését támogatandó.
Egy kutatásban iskolaelőkészítőbe járó 4-5 éves gyermekeket vizsgáltak azzal a céllal, hogy az anyához való kötődés, a magatartási problémák és a pedagógus érzékenységének kapcsolatát feltárják. A vizsgálat eredményei szerint a pedagógus magas szintű érzékenysége képes volt megtörni a kötődés zavarának
áttevődését a pedagógussal való kapcsolatra, vagyis az érzékeny óvodapedagógusi válaszkészség miatt a gyermekek képesek voltak szoros kapcsolatot kialakítani a pedagógussal. Azonban, ha a pedagógus nem mutatott érzékeny reagálást a bizonytalanul kötődő gyermek igényeire, akkor a gyermek, a generalizált kötődési munkamodellt alkalmazva, inkább visszahúzódott, elkerülte a kapcsolatot, amely így nem volt jellemezhető a szorosság fent leírt tényezőivel. Az agresszióval kapcsolatos eredmények ezzel összefüggésben azt mutatták, hogy az anya-gyermek kötődés zavara, a bizonytalan kötődés csak akkor járt együtt az óvodában megfigyelhető agresszióval, ha a pedagógus gyermek felé mutatott érzékenysége alacsony szintű volt.
Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a gyermeket nevelő, segítő szakemberek érzékeny, válaszkész, a gyermek igényeit szem előtt tartó reagálása különösen a bizonytalanul kötődő gyermekek esetében fontos, hiszen náluk egyfajta korrigáló, kompenzáló szereppel bírhat, melynek hatására a gyermek módosítja belső munkamodelljét, feladja az ellenállást vagy elkerülést, kibújik a csigaházból és ismét elkezd a kapcsolatok által gazdagodni, fejlődni. A kutatás nagyon fontos megállapítása azonban az, hogy a pedagógus érzékenysége nem általában, hanem csak az adott gyermekre vonatkoztatva hat védőfaktorként. A segítő szakember személyes figyelme kell ahhoz, hogy a gyermek biztonságban érezze magát, nem elegendő az általános, minden gyermekre kiható kedvesség és elfogadó attitűd. Ugyanígy a gyermek biztonságérzete és kötődési hajlandósága sem általában fejlődik a korrektív hatású kapcsolat eredményeként, először csak az adott szakemberrel való viszonyában figyelhetők meg ezek a pozitív hatások. Ez azonban néha éppen elegendő, hogy megvédje a gyermeket a bizonytalan kötődés egyébként súlyos fejlődési következményeitől.
Felhasznált irodalmak:
Buyse, E., Verschueren, K. and Doumen, S. (2011), Preschoolers’ Attachment to Mother and Risk for Adjustment Problems in Kindergarten: Can Teachers Make a Difference? Social Development, 20: 33–50.
F. Lassú Zsuzsa (2021). A kötődés minősége és támogatása a szülői mentális sérülékenység helyzeteiben. In: F. Lassú, Zs., Frankó, A., Kaposiné, Cz. A. és Kormos, P. (szerk.): Gyermekek mentálisan sérülékeny családokban. Kézikönyv segítő szakemberek számára. Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Budapest,139-178.
van Ijzendoorn M. H., Bard K. A., Bakermans-Kranenburg M. J., and Ivan K. (2009). Enhancement of attachment and cognitive development of young nursery-reared chimpanzees in responsive versus standard care.
Developmental Psychobiology, 2009 Mar;51(2):173-85.
Shirvanian, N. & Michael, T. (2017). Implementation of attachment theory into early childhood settings. International Education Journal: Comparative Perspectives, 16(2), 97-115.