A gyermek egyéni védőtényezői

Temperamentum sajátosságok - Chess és Thomas kutatásai három koracsecsemőkorban nevesíthető temperamentum típusról számoltak be. A „könnyű” csecsemőnél megszületése után hamar kialakul a napi ritmus: jól szopik, jól alszik, általában derűs, elégedett, könnyen alkalmazkodik a változásokhoz. A „nehéz” csecsemő általában sokat sír, nehezen alszik el, táplálása nem egyszerű, mert gyakran túl mohón eszik, hasfájós, a napi rutin átalakulásához nehezen alkalmazkodik. A „lassan felmelegedő” baba általában derűs, de alacsony aktivitási szint jellemzi, lassan szokik hozzá az új élményekhez. A könnyen adaptálódó gyermekek környezetükből általában pozitív reakciókat váltanak ki, a „nehéz gyermek” nevelése problémát jelent a környezet számára, így kilátásaik a nehézségekkel való megküzdésre is rosszabbak, mint könnyen alkalmazkodó társaiké. Azonban nagyon fontos megjegyezni, hogy a „nehéz gyermekek” önszabályozását és ezáltal mentális jóllétét is támogathatja a megfelelő, illeszkedő szülői és nevelői hozzáállás, a gyermek megértésére hangolódó mentalizáció.

Fejlődési ütem - A „jól” fejlődő gyerek pozitív élményt jelent a szülők számára, a lassan fejlődő gyermek több problémát jelent környezetének. Ha a gyermek nehezített fejlődésének hátterében nyilvánvaló személyes ok vagy felelősség érzékelhető, akkor a további kockázat nőhet.

Jó kognitív képességek - a gyermek világban való boldogulását segíti, ha jók az érzékelési, észlelési, figyelmi, emlékezési, és magasabb rendű gondolkodási képességei, melyek közül leginkább az un. végrehajtó funkciók fontosságát szokták kiemelni, amelyek a tervezéshez, késleltetéshez, viselkedésszabályozáshoz szükséges képességek

Valamilyen speciális tehetség – pozitív hatást kelthet a környezetben, erre való reakciójuk emeli a gyermek önértékelését, védőfaktorként szolgálhatnak.

Szociális kompetenciák, érzelemszabályozás – a pozitív énkép, önsegítő készségek, önállóság, megfelelő viselkedésszabályozás, belső kontrollosság erősítik a gyermek személyiségét, valószínűsítik a boldogulást a nehéz körülmények között. Hasonlóképpen védőtényező a jó kommunikációs készség, kiemelkedően a konfliktuskezelés képessége.

Ezek mellett még számos adottság, veleszületett vagy szerzett képesség, tulajdonság szolgálhat védőtényezőként a gyermek fejlődése során. Az életkor például egyértelműen védőtényező, hiszen minél idősebb egy gyermek, annál fejlettebbek ezek a fenti képességek, és annál inkább képes életét szabályozni, önállóan dönteni, cselekedni. Ezért szükséges a gyermekvédelem területén a legnagyobb figyelmet a legkisebbekre fordítani.