A családok a mentális sérülékenység kontextusában is rendszerként működnek. A család valamely tagjának betegsége a rendszer egészére hat, és attól függően okoz nehézségeket a családtagoknak, hogy maga a rendszer milyen strukturális és funkcionális jellemzőkkel bír.

 

 

 A családi rendszer egyik fontos strukturális jellemzője a határok megléte és rugalmassága, amelyek a családot magát a környezettől és a családi alrendszereket egymástól is elválasztják. A mentális sérülékenység nagyon sokszor zárja le a külső határokat, elszigetelve ezzel a családot azoktól a lehetséges erőforrásoktól, amelyek segíthetnének a nehézségekkel való megküzdésben. Az érintett szülők sokszor szégyellik a sérülékenységet és ezért zárkóznak el a külvilágtól, ugyanakkor a külső környezet, a tágabb család is eltávolodhat, lezárva a saját határait a segítségre szoruló rokonoktól. A merev külső határok bent tartják a családi titkot, ugyanakkor elvágják a segítő erőforrások beáramlásának útját is.

Ezzel egyidőben ugyanakkor az egyes alrendszereket elválasztó belső határok is sérülhetnek. Egyrészt megtörténhet, hogy a szülők egymástól eltávolodnak, sokszor akár el is válnak. A mentális betegséggel való megküzdés mindenképpen megterheli a párkapcsolatokat, és ha a szülők közötti kapcsolat teherbírása, a szülők egyéni adottságai nem elegendők a megküzdéshez, akkor a válás tűnik az egyetlen megoldásnak. A gyerekek ilyenkor gyakran bevonódnak a szülők problémáinak megoldásába, maguk is szülői/partneri szerepbe kerülnek, azaz parentifikálódnak (erről később írunk), ami a szülő-gyermek alrendszerek közötti határ elmosódását jelenti. Ha azonban a szülők erősen összezárnak, és a gyerekek védelme érdekében megpróbálják a betegséget a gyerekek elől eltitkolni, akkor a túl merev belső határok megakadályozzák a megfelelő tájékozódást, a betegséggel kapcsolatos, életkornak megfelelő információkhoz való hozzájutást, ami rizikótényezőt jelent a gyermek számára (erről is írunk a későbbiekben).

A struktúra mellett a család működési jellemzői szintén eltérőek lehetnek a mentálisan sérülékeny családokban. Ha a családi veszélyeztetettséggel összefüggő dinamikus tényezőket vesszük figyelembe, akkor a szülői mentális sérülékenység zavart/csökkent működéssel függhet össze a családi hatalom (nevelési stílus, fegyelmezés és döntéshozatal módszerei), a családi összetartozás és a rugalmas alkalmazkodó képesség tekintetében is. Mivel a mentális betegségek és a családok is sokfélék, ezért nem tudunk általánosságban jellemző működési zavarokról beszélni, amelyek a mentális sérülékenységgel együttjárnak.

A dinamikus jellemzők nagyon eltérő mértékben sérülnek/csökkennek a betegségek típusától, a tünetek erősségétől és a családok erőforrásaitól függően. A szorongásos zavarok például általában merevebb határokkal, több és rugalmatlanabb szabállyal, a fegyelmezés autoriterebb módozataival járhatnak, a borderline személyiségzavar, a vele gyakran együttjáró szerfüggőség vagy a bipoláris zavar ugyanakkor épp ellenkező irányban, a határtalanság, szabálytalanság, fegyelmezetlenség irányába mozdítja el a családokat. Depresszió esetén sokszor csökken a szülő bevonódottsága a nevelésbe, a nevelési stílus váltakozva lehet teljesen ráhagyó vagy a kontroll visszaállítása érdekében erősen autoriter, ezáltal is kiszámíthatatlanságot létrehozva a rendszerben.

Az akciók és reakciók kiszámíthatósága és következetessége, a rítusokon, szabályokon, kereteken keresztül megélt biztonságérzet szintén fontos jellemzője a családoknak, amely a szülői mentális betegség esetén csökkenhet. A túlkontrollált, túlritualizált családi működésmód ugyanakkor szintén problémát okoz, például az említett szorongásos zavarok, étkezési zavarok vagy egyes személyiségzavarok esetében. A családok összetartozás érzése (a kohézió) és a rugalmas alkalmazkodás (reziliencia) viszont a fenti működési zavarokat kiegyenlítő tényezőkként működhetnek, megvédve a családokat a betegség súlyosabb következményeitől. Mindezeket részletesen tárgyaljuk a későbbi leckékben.

A családi rendszerben minden résztvevő hat a másikra. A gyermekek, a maguk sajátosságaival, viselkedésükkel ugyanúgy hatással vannak a szüleikre és a család működésére, mint a felnőttek. Mivel azonban a családokban mindig a gyerekek a leggyengébb, legsebezhetőbb, legkiszolgáltatottabb szereplők, ezért jelen kurzusban azokat a hatásokat tárgyaljuk részletesen, amelyek a szülők felől a gyerekek felé irányulnak.

Felhasznált irodalmak:

Ballash, N. G., Pemble, M. K., Usui, W. M., Buckley, A. F., & Woodruff-Borden, J. (2006). Family functioning, perceived control, and anxiety: A mediational model. Journal of Anxiety Disorders, 20(4), 486-497.

Broderick, C. B. (1993). Understanding family process: Basics of family systems theory. Sage, NY.

Eyden, J., Winsper, C., Wolke, D., Broome, M. R., & MacCallum, F. (2016). A systematic review of the parenting and outcomes experienced by offspring of mothers with borderline personality pathology: Potential mechanisms and clinical implications. Clinical psychology review, 47, 85–105. https://doi.org/10.1016/j.cpr.2016.04.002 

Mányai, J. (1990). A családi működés diszfunkciójának a szerepe a 11-14 éves korúak veszélyeztetettségének a kialakulásában. In Münnich, I. & Szakács, F. (szerk.): Bűnöző fiatalok. Tankönyvkiadó, Budapest.

Pelaez, M., Field, T., Pickens, J. N., & Hart, S. (2008). Disengaged and authoritarian parenting behavior of depressed mothers with their toddlers. Infant Behavior and Development, 31(1), 145-148. https://doi.org/10.1016/j.infbeh.2007.06.002

Reupert, A., Gladstone, B., Hine, H. R., Yates, S., McGaw, V., Charles, G., Drost, L. & Foster, K. (2020). Stigma in relation to families living with parental mental illness: An integrative review. International Journal of Mental Health Nursing. 30(1), 6-26. doi:10.1111/inm.12820

 

Utolsó módosítás: 2023. október 27., péntek, 15:22