A mentálisan sérülékeny szülők támogatásának lehetősége a szociális intézményekben

Az eddigiekben a rugalmassági tényezőket a gyermek szempontjából ismertettük. A gyermek azonban nem érthető meg a család ismeretének hiányában, ezért rugalmassági folyamatai sem támogathatók anélkül, hogy figyelembe vennénk, sőt bevonnánk az őt körülvevő személyeket, szülőket, nagyszülőket, egyéb együtt élő felnőtteket. Az egyszerűség kedvéért most csak a szülőkre irányítjuk figyelmünket, azért is, mivel a gyermek rajtuk keresztül érintett a mentális sérülékenység által. A gyermek támogatásának legfontosabb eszköze a szülő támogatása, hiszen ha a szülők jól „funkcionálnak”, azaz jó szülők, annak ellenére, hogy problémáik vannak, akkor az a gyermek rugalmasságát nagyban támogatja.

A család és az azt támogató intézmények a gyermek fejlődése szempontjából nem két egymástól különálló terep, hanem azok lehetnek egymást támogató kapcsolatban, vagy egymásnak ellentmondó viszonyban, azonban az bizonyos, hogy a terek a gyermeken keresztül mindeképpen érintkeznek. A segítő szakemberek számára nagyon hasznos ezért, ha a szülőkkel való partneri kapcsolat kialakítása során egy „hidat képzelnek el, amely összeköti a családot az intézménnyel”, és amely hídon ők és a szülők együtt fogják a gyermek kezét, oda és vissza egyaránt. A segítő szakembernek ezért időről időre fel kell tennie magának a kérdést, vajon látható vagyok a szülők számára, és én látom a gyermek otthonát? Ismerem a szülőket, hátterüket, nézeteiket, vagy akár sérülékenységüket annyira, hogy ezáltal megértem és elfogadom őket, és célzottan segíteni tudom gyermekük fejlődését? Ha erre a kérdésre a segítő szakember nem tud őszintén igennel válaszolni, akkor a gyermek családon keresztüli támogatásának első lépése, a család megismerése a feladat.

A család megismerésének klasszikus módja a családlátogatás. A család otthonában tett segítői látogatás jó alkalom a gyermek és a szülők viszonyának, a szülők közötti kapcsolatnak, a család működésmódjainak megfigyelésére, még akkor is, ha ez néha nem a mindennapi funkcionálás, hanem egy, a segítőnek szóló, „ünnepi változat”, főleg az első látogatás alkalmával. Nagyon fontos, hogy ne nyomozóként, a hamisságot leleplezni kívánó felügyelőként tekintsük a család ilyen megnyilvánulását, hanem fogadjuk pozitívan, mint nekünk szóló gesztust, hogy megpróbálják a legjobbat kihozni az, egyébként lehet, hogy korántsem tökéletes, adottságaikból. A törekvés, hogy a családot jó színben tüntessék fel, a szocializáltság fontos jele, ami a rugalmasság egy tényezője. Az elmélyülő kapcsolat a későbbiekben remélhetőleg lehetővé teszi azt is a család számára, hogy ne csak előnyös oldalaikat mutassák a segítő szakember felé. Ehhez azonban partneri viszonyra kell törekedni a szülőkkel.

Az egyéni beszélgetés, vagy a családot támogató teammel együtt történő megbeszélés a sérülékeny családok támogatásának legjobb terepe. Ez utóbbi teamben a családgondozó szociálismunkás, a sérülékeny szülő pszichiátere és a gyermeket segítő pedagógus (és amennyiben a gyermeknek is vannak beilleszkedési, fejlődési, magatartási stb. zavarai, úgy az őt gondozó pszichiáter/ pszichológus) szoktak részt venni. Ez a team munka lehetővé teszi az egyes támogató intézményeknek az együttműködést, a család teljes egészének segítését.  

A rugalmasság családon keresztüli támogatásának célja a szülők bevonása a gyermeket segítő folyamatba, amelynek sokszor legfontosabb akadálya a mentálisan sérülékeny szülő betegségtudatának, és így gyógyulás iránti elkötelezettségének hiánya. A segítő az egészséges szülőn, vagy nagyszülőn keresztül próbálhatja ilyenkor a szülőt elérni abból a célból, hogy számára a sérülékenységgel kapcsolatos támogató információkat eljuttasson.

Nem győzzük elégszer hangsúlyozni, hogy a szociális segítő nem pszichiáter, és még a legmegalapozottabb ismeretek birtokában sem képes pontosan diagnosztizálni a mentális betegségeket, aminthogy nem is ez a feladata! Az ebben a kurzusban és az ezt támogató könyvben bemutatott alapismeretek sem ezt a célt szolgálják, hanem azt, hogy azok birtokában a segítő szakember képes legyen a gyermek fejlődését célzottan támogatni, igényeit minél hatékonyabban kielégíteni. Azonban a gyakorlatban előfordulhat, hogy a szociális segítő a gyermek elmondásaiból, vagy a látott szülői viselkedésből úgy érzi, a szülőnek támogatásra van szüksége mentális egészsége megőrzése, visszaállítása céljából. Ilyenkor finoman kezdeményezhet egy beszélgetést a szülőkkel, amelynek során felajánlja segítségét, biztosítja őket támogatásáról a gyermek és a család irányába. A szociális segítőnek nem közvetlen feladata a szülő mentális támogatása, azonban a gyermek érdekében segíthet a szülőnek abban, hogy felismerje sérülékenységét, a megfelelő szakmai segítség szükségességét. A családi konzultáció ennek a kezdeményezésnek nyújthat teret.

A családokkal való konzultáció technikája nem tér el az un. segítő beszélgetés általános módszereitől. Legfontosabb alapjai a korábbi leckében említett rogersi személyközpontú megközelítés alapelvei: empátia, hitelesség, elfogadás. Mindezekre építve a segítő beszélgetés az un. értő (aktív) figyelem technikáját alkalmazza leginkább, amely a beszélő szavainak értelmét foglalja össze és tükrözi vissza a hallgató által. Ez az aktív figyelem biztosítja a beszélőt arról, hogy szavai fontosak, igazságként tekintünk arra, amit mond, függetlenül attól, az mennyire szokatlan. A hallottak összefoglalása segíti az értelmezést a hallgatóban, és gondolatainak ellenőrzését a beszélőben. Ha arra figyelünk, amit a beszélő mond, és nem a saját felmerülő gondolatainkra, így könnyebben elkerülhetjük a sztereotípiák és előítéletek automatikus aktivizálódását. Ebben a szülőknek szóló videóban az aktív hallgatás módszerét láthatjuk: 

A családokkal való konzultáció, különösen a mentálisan sérülékeny szülők esetében, elfogadó, előítéletmentes légkörben kell történjen. Mindezen technikák elsajátítása különböző tréningcsoportokban történhet, a technikák azonban olyan eszközök, melyek csak önismeretünk birtokában alkalmazhatók. A segítő szakembere, mint hazánkban oly sokan, sokszor maguk is érintettek valamilyen mértékben a mentális sérülékenység által. Sokan olyan családban nőttünk fel, ahol az apának alkoholproblémái, vagy az anyának hangulatzavarai voltak. Ezek a témák ezért felnőttként is megérintenek bennünket, a gyermek esetleges szenvedésén keresztül, vele együttérezve mi is haragot, elkeseredettséget, bűntudatot, stb érezhetünk. Elfojtott, rég elfelejtett sérelmek és félelmek kerülhetnek felszínre a mentálisan sérülékeny családokkal való munka során, melyek nehezítik a tényleges empátiát, az elfogadást és a segítségnyújtást. Az ilyen családokkal való munka első lépese tehát az, hogy a segítőnek tisztáznia kell saját magában ezeket az érzéseket, és képessé kell válnia a saját és a másik érzéseinek elkülönítésére. Amennyiben ön úgy érzi, saját gyermekkorához kapcsolódó negatív érzései gátolják a családdal való pozitív kapcsolat kialakítását, kérje az intézmény pszichológusának segítségét, hogy ezekkel a problémákkal hatékonyan tudjon megküzdeni a gyermek érdekében. Csak az elfogadás és megértés légkörében tud a családnak, a szülőknek segítséget nyújtani.

Optimális esetben a szülők maguk is aktívan keresik annak módját, hogyan tudnának nehézségeik ellenére is jó szülők maradni. A szociális segítő konkrét nevelési tanácsokkal segítheti őket, folyamatosan szem előtt tartva a család és a gyermek egyediségét, a mentális sérülékenység sajátosságait. A nevelési tanácsadás a mentálisan sérülékeny szülőkkel együttműködve akkor a leghasznosabb, ha a tanácsadás során nem érződik a szakmai felsőbbrendűség, a szakértői hatalom. A Finn Nemzeti Egészségügyi Intézet munkatársai által kifejlesztett két üléses szülői konzultáció módszere (az un. „Beszéljünk a gyermekekről” módszer) igen hatékonyan alkalmazható a szociális segítők által is a gyermek rugalmassági folyamatainak támogatására. Ebben a módszerben (többek között) az egyik legfontosabb technika a javaslatok olyan formában történő megfogalmazása, amely nem direkt, így nem indít be ellenállást. A „más szülők ezt sikeresnek találták, mit gondolnak, önöknek lenne kedve kipróbálni?” típusú javaslattétel az esetek nagy részében kedvező fogadtatásra talál.

Emellett a segítségnyújtás lehet nagyon praktikus is, pl. a segítő ismeretei és tájékozottsága birtokában segíthet a családnak abban, hogy a mentálisan sérülékeny szülő megtalálja a számára megfelelő egészségügyi ellátást. Információkkal láthatja el a családot arról is, hogy a család milyen szociális támogatásra jogosult, illetve milyen intézmények tudnak segíteni a mindennapi nehézségek megoldásában. A szakember az intézményi segítőhálózatot aktivizálva támogathatja a család rugalmassági folyamatait, és végső esetben az is az ő felelőssége, hogy a gyermek veszélyeztetettségének gyanújára érzékenyen reagáljon és bevonja a gyermekvédelmi ellátást a folyamatba. Mindezekről részletesen a gyermekvédelemmel foglalkozó modulban találnak információt.

Mindeközben a segít szakember beavatkozásának legfontosabb alapelve a családi nevelés elsődlegességének, és a szülőknek, mint a gyermeknevelés szakértőinek elfogadása kell legyen. Ezt elismerve és szem előtt tartva tudunk olyan viszonyt kialakítani a szülőkkel, amelyben a gyermek szülőkön keresztüli támogatása megvalósulhat.

Áttekintve a lélektani rugalmasságnak a kurzusban leírt tényezőit, és azok támogatásával összefüggő feladatokat (melyek bemutatása korántsem volt teljeskörű) el kell ismerjük, hogy nem könnyű feladatok ezek a szociális segítő szakembereknek. A mentálisan sérülékeny családban nevelkedő gyermek és serdülő sorsának figyelemmel kísérése, képességeinek, útjának támogatása első látásra messze túlmutat a kompetenciajuk megszokott keretein. Az itt felvázolt feladatokhoz kapcsolódó képességekkel azonban, remélhetőleg, minden gyakorló szakember rendelkezik, a hangsúly elsősorban a tudatosságon, és a képességeknek a megszokottól is nagyobb mértékű gyakorlati megvalósításán van. A fejezet végén ezért arra biztatunk minden segítő szakembert, hogy ezt a szerepet bátran vállalja magára, mert létfontosságú kapcsolatot teremthet ezáltal egy olyan gyermekkel, akinek sorsát sokszor senki más nem segíti.

Felhasznált irodalmak:

F. Lassú, Zs. (2021). A reziliencia támogatása az életkori és családi sajátosságok tükrében. In F. Lassú, Zs., Frankó, A., Kaposiné, Cz. A. és Kormos, P.  (szerk.): Gyermekek mentálisan sérülékeny családokban. Kézikönyv segítő szakemberek számára. Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Budapest, 213-257.

Glauber Anna és F. Lassú Zsuzsa (ford.) „Beszéljünk a gyermekekről” modul a KIDS STRENGTHS projekt Online Tudástárában. www.strong-kids.eu 

Tringer László (2007). A gyógyító beszélgetés. Medicina Könyvkiadó, Budapest.